Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
A Gyümölcskosár sorozat ötödik része is a Molyon írt, nekem fontos értékeléseim közül fog össze néhányat. Van közte, amit igazi blogbejegyzésként is vállalnék, s van, ami inkább csak rövid iromány... Ez a mai inkább csak kis kosár, de ízletes a termés.
Jó olvasást!

5. rész: Antonia Fraser munkái
Antonia Fraser (*1932) angol történész történelmi művei közül öt jelent meg magyarul. Ezekről olvashatsz véleményt alább. A függelékben még két könyv értékelését illesztettem be Marie Antoinette-ről - hogy így is kitessék, mennyire egyedülállóan jó könyvet írt Fraser a királynőről (is). 

Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége
Bizonyára elfogult vagyok Antonia Fraserrel, de ezt a könyvet egyszerűen öröm olvasni. A kedvencem a történelemmel foglalkozó művei közül. Hol ironikus, hol tényszerű, hol szórakoztató, hol megdöbbentő. Játszva eligazít a bonyolult családfák, a túlzó követjelentések és a pszichologizáló történészek legendái között, miközben végig ráér arra, hogy a téma adott részleteire elméletet is építsen – megmagyarázva, miért voltak ilyen sokan, mit jelentettek férjüknek, miben hasonlítottak és miben tértek el ezek a királyi asszonyok. A téma nem VIII. Henrik tehát, hanem a hat feleség: de mire becsukjuk a könyvet, tudjuk mit ettek, hogyan öltözködtek, miképpen szültek, mit sportoltak a korabeli személyek, leláttunk a Tudor-kori politika, történelemcsinálás és vallás legmélyére, s sok izgalmas mellékszereplő mellett mégiscsak kirajzolódott előttünk magának Henriknek a nagyon ellentmondásos, érdekes, furcsa személyisége is. Kiváló, pontos, megbízható olvasmány, a legjobb történelmi esszé, amit ismerek! Mindenkinek ajánlom, akit kicsit is érdekel a korszak, legalább olvasson bele!

Antonia Fraser: A Napkirály és a hölgyek
Ezt a könyvet másodszor olvastam igazán örömmel. Amikor először értem a végére, még nem éreztem olyan „átütőnek”, mint a szerző VIII. Henrik feleségeiről, vagy Stuart Máriáról írt életrajzait. Másaodjára azonban nagyon tetszett. Talán az az érdekes benne, hogy megközelítése teljesen egyedi. (Fraser más könyveiben is különös volt a nézőpont: nem VIII. Henrikre koncentrált, hanem a feleségeire, Stuart Máriánál bemutatta, hogyan kívánt ideális királynővé válni (igaz, sikertelenül), miközben a többség I. Erzsébetet tekinti az ideális uralkodónak a korszakban, Marie Antoinette életét pedig mint egy valahova vezető utat fogta fel, szimbolikusan is.) A Napkirályos könyv – szerintem – teljesen új vágányon fut előre: nem a szeretőket gyűjti össze, de nem is dinasztikus családtörténet, hanem egy olyan színes körkép, nagyívű tabló, amelyben tulajdonképpen XIV. Lajosnak a női nemhez (gyerekhez, öreghez, fiatalhoz) való viszonyát mutatja be, s rajta keresztül a század Franciaországának a nőkhöz való viszonyát is. Így a divattól a nők művelődésének kérdésééig, a szerelmi házasság problémakörétől a vallás és szexualitás összefüggéseiig és ellentéteiig mindenről képet kaphatunk. Izgalmas történelmi kalandozás egy nagyívű történelmi esszében, sok képpel, mintegy 80 oldal jegyzettel és hivatkozással.
Nem regény! Viszont remek! 

Antonia Fraser: Amazonkirálynők: Boadicea szekerén
Antonia Fraser olyan történész, akinek öröm olvasni a könyveit. Mint például ezt a hihetetlenül sokféle és izgalmas kultúrhistóriai, nőtörténeti és történelmi kalandozást a világtörténelem vezető szerepbe kényszerült nőiről Boadicea icennus királynőtől a középkor nagyasszonyain át I. Erzsébetig vagy akár II. Erzsébetig. Az Európa-centrikusság helyett indiai, kínai, koreai és mohamedán hősnők is megjelennek, csakúgy, mint ókori uralkodónők (és nemcsak Kleopátra). Bár ez a legszubjektívebb történelmi esszé, amit Frasertől magyarul kiadtak, nagyon izgalmas, átgondolásra érdemes szempontokat vet fel a különböző női uralmak csoportosításával, megkülönböztetésével kapcsolatban (a függelék-szereptől az apja lánya-mítoszig). Nagyon izgalmas! 

Antonia Fraser: Mária, a skótok királynője
Életem első Antonia Fraser-kötete. (Kettő.) Nagy lelet: egy eladásra váró ház eladásra váró könyvei közül halásztam elő – a kutakodás, megtalálás örök emlék. Életem első Stuart Mária könyve – bár Fraserrel ellentétben I. Erzsébettel azóta jobban rokonszenvezek –, fantasztikusan okos és adatolt leszámolás az olyan borzalmas, ostoba tévhitekkel és pontatlanságokkal, amelyektől Stefan Zweig Stuart Máriája például hemzseg… Még a lábjegyzeteket is imádom! Mottó: Végemben a kezdetem!





Antonia Fraser: Marie Antoinette: az út
Kiváló, objektív, tényekre épülő, de izgalmas és kellemes stílusban megírt, vaskos életrajz az angol történésztől, aki VIII. Henrik feleségeinek, Stuart Máriának és XVI. Lajos hölgyeinek is megírta már lenyűgöző, szakszerű és hiteles bemutatását. A könyv alkalmat ad arra, hogy mindent megtudjunk Marie Antoinette-ről pólyáskorától halála percééig, sőt, történelmi emlékezetével is foglalkozik. Kiváló történelmi áttekintés, igen részletesen, megbízhatóan és tudományos apparátusa ellenére megértően, egyedi szemszögből ábrázolja főhőse magánéletét és érzelmeit is. Emlékiratok, levelek, visszaemlékezések, a perek anyaga és a korszak festményei, zenéi is forrásként szolgálnak a kor és a benne élők jobb megismeréséhez. A kötet képanyaga igényes, emellett több száz hivatkozás és jegyzet egészíti ki és támasztja alá állításait.
Annyira, de annyira boldog lennék, ha Stefan Zweig megbízhatatlan, ostoba, eleve pontatlan, de ma már végképp túlhaladott könyve helyett ezt a megbízható, friss és tudós életrajzot forgatnánk Magyarországon. Hátha…

Függelék
Catharina Habsburg-Lothringen: Marie Antoinette
Érdekes könyv. Kezdem azzal, hogy ez nem regény. Tényleg nem regény. (A Molyon egy csomó regénypolcon szerepel…)
Történelmi esszé, szakirodalommal, forráshasználattal, amit ráadásul a Habsburg-ház kései leszármazottja írt, vagyis egy távoli-távoli rokon.
Ettől azonban nem lett se jobb, se rosszabb: Catharina Habsburg-Lothringen épp annyira eredetien foglalta össze a boldogtalan királyné életét, ahogyan bárki, aki elég más tollából származó életrajzot és forrást megismert már. Ez a könyv igencsak összeollózott, helyenként felületes, könnyed kaland: én ugyan több francia művet nem ismerek az irodalomjegyzékben megadottak közül, de az angol Antonia Fraser műve magyarul is elérhető, s bizony, eléggé úgy tűnik, hogy C H-L. igen sokat átvett ebből a friss alapműből, mégpedig egy az egyben forrásai, megállapításai, sőt, értelmezései közül is. Gondolom, a többi másik művel is így járt el.
Így nagy eredetiséget nem érdemes várni a könyvtől, de kellemes, szép olvasmány lehet.
A Sofia Coppola filmhez a papucsos címlap ellenére semmi köze: ahhoz Antonia Fraser kutatásait vették alapul.
Erénye: hogy próbálja oszlatni azt az ostoba ködöt, ami pl. Stefan Zweig hiteltelen és ostoba életrajzának köszönhetően még mindig rajta ül a MA-kérdésen nálunk. Miközben a francia történészek ma már egész jól kijönnek a királynővel, képesek megérteni, nem egy cselekedete előtt még elismeréssel is adóznak, mi masszívan lenézzük és utáljuk. Ez a mű megmutathatja, miben volt emlékezetes, érdekes személyiség.
Hátrány: a fordítás helyenként fura, az irodalomjegyzéket meg át kellett volna konvertálni: amelyik könyvnek van magyar kiadása, azt magyarul is meg kellett volna adni… 

Stefan Zweig: Marie Antoinette
Borzadály. Pontatlan. Okoskodó. Tények nélkül légvárakat építő. Eleve utálja a tárgyát, de belőlem nem a mentő tanú szól, hanem az objektív életrajzra vágyó. Nagyon használhatatlan és nagyon népszerű életrajz, amely óriási példányszámban kering ma is. Újabban a nem létező Mária Antoinette címalakkal is...) Kár. Nem állja meg a helyét az, amit a királyi pár házasságáról ír. Sem, amit a királyné szeretőiről. Fersent teljesen félrerajzolja. A nyakék-perhez hozzákölt. A királyné perének a fele kimarad. A kisfiához való viszonyát félreérti. Tekintve, hogy ez nem regény (nem!), hanem történelemkönyv, ezt nem lett volna szabad. A szubjektivitás addig tarthat, míg valós tényeket értelmez. Tovább nem, mert akkor – hazugság vagy légvár.
Idéznék Hahner Pétertől, a korszakkal is foglalkozó történésztől: Stefan Zweig „Számára a freudizmus mindenre választ adott, ezért hitte el alaposabb vizsgálat nélkül XVI. Lajos fimózisának teljesen alaptalan legendáját, s ezért magyarázta Marie Antoinette szexuális kielégületlenségével a francia forradalom kitörését a királyné életrajzában. Stuart Máriáról írott kötetében azt állította, hogy a skót királynőben vad és leküzdhetetlen szenvedély ébredt Bothwell earlje iránt – mert valószínűleg el sem tudta képzelni, hogy a brutális és hatalomvágyó Bothwell egyszerűen elrabolta és megerőszakolta a kiszolgáltatott asszonyt…” (Rosszkedvű recenzió, Kommentár, 2009/3, 120. oldal) Bocsánat a másik királyi asszony idekeveréséért, de úgy érzem, így jobban érezteti az idézet, miért szerettem ki Zweigből, mint (ál)történészből. Ha elolvassuk ezt a könyvet, „minden” összeáll. Csak sajnos a királyné élete nem.

Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről 
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen 
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány 
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem  
Link:
Antonia Fraser művei magyar nyelven
0 Responses